Megengedem, hogy NE sikerüljön
Gondolatban készülök egy új feladatra, egy új tevékenységre. Fizikailag még nincs itt. Ma reggel azzal ébredtem ezzel kapcsolatban, hogy valami nehéz érzés van bennem emiatt. Ahogy forgattam a témát, a gondolatokat, egyszer csak jött egy mondat: "Megengedem, hogy NE sikerüljön." Máris elöntött a könnyedség egy hulláma. Megengedem, hogy ne sikerüljön? Ez elég fura!
Általában arra vagyunk kondicionálva, hogy valami igenis sikerüljön! Az nem lehet, hogy ne... De miért ne lehetne? Van bárkinek olyan tapasztalata, ami akkor sikertelennek tűnt, de később kiderült róla, hogy volt értelme a kudarcnak? Helen Hadsell azt mondja, nincs kudarc, csak késlekedő siker. Ha jól megnézed így utólag, mi az a tanulság, amit még nem vettél észre? A sikertelennek mondott esetben. Mi volt benne az ajándék?
Lehet, hogy nem arra kellett menned, nem azt kellett csinálnod, vagy valamit másképp kellett (volna) megközelítened, amire azóta már rájöttél, és tanultál. Akkor tanultál! Mi lenne, ha megengednénk magunknak, hogy valami ne sikerüljön? Kipróbálod? Van bármi mostanában, ami fontos, amiről épp azt gondolod, igenis, ennek sikerülnie kell! Milyen érzés társul ahhoz, hogy esetleg nem sikerül?
Na az az, amit érdemes észrevenni, még ha nem is tudunk neki nevet adni. Megengedem neki, hogy ott legyen. Ettől lehet, hogy máris könnyebb. Ha könnyebb lettél, akkor az pedig azért jó, mert ha meg tudod engedni, hogy még az is lehet, hogy az adott helyzet nem úgy sül el, ahogy szeretnéd, egy nagyobb térbe, lazább érzésbe, kerülsz, és ebben a lazaságban sokkal könnyebb önmagunkat adni, és könnyebb bárminek sikerülnie. Megengeded, hogy az a valami, ami olyan fontosnak tűnik most, ne sikerüljön? Lehetne esetleg másképp? Netán jobb?
Aztán az is eszembe jutott, hogy megengedem, hogy sikerüljön... Hoppá! Mi ez? Milyen érdekes, hogy lehet, hogy azt is érdemes megengedni, hogy sikerüljön. Vajon hányan vagyunk úgy bizonyos helyzetekben, hogy éppen a siker ellen vagyunk "beoltva", és valahogy mindig összehozzuk, hogy ne sikerüljön. Mert az komfortos, azt már ismerem...kinek miért. Megengedem, hogy sikerüljön, megengedem, hogy sikerüljön... Megengedem, hogy másképp sikerüljön, mint ahogy elképzelem. Megengedem, hogy jobban sikerüljön, mint amit várok tőle, kijöjjön belőle, ami a lehető legjobb.
